A sós vízben főtt, meghámozott, áttört és kihűlt burgonyát először tojással és zsírral (libazsírral, esetleg vajjal) meg egy kis sóval keverjük el, majd annyi liszttel gyúrjuk össze, hogy jó gyenge (de mégsem nagyon lágy) tészta legyen belőle. (Egy kilónyi burgonyához számítsunk 1 tojást, dió nagyságú zsiradékot és 20 25 deka lisztet.) Az összegyúrt tésztát vékonyra nyújtjuk (2, legfeljebb 3 milliméterre), kockára vágjuk, s mindegyik kockára 1-1 jó érett szilvát teszünk. A szilva külön fejezetet érdemel, mert rendkívül sok függ tőle, tökéletes lehet-e a főztünk, avagy csak olyan másodrangú. Hogy a tökéletesség felé haladhassunk, hosszú, magvaváló, berzencei szilvára van szükségünk, mégpedig jó érettre, de a világért sem lucskosra; olyan gyümölcsre, melynek természetes édessége, íze és zamatja már teljesen kifejlődött.
Ebben az esetben semmi szükség nincs rá, hogy mesterséges ízesítéshez és édesítéshez forduljunk, sem úgy, hogy kockacukor-darabkát és fahéjat dugjunk a szilvamag helyébe, sem pedig úgy, hogy a tálra rakott gombócokat porcukorral hintsük meg. A mag benne is maradhat a szilvában (feltéve, hogy megbízható, hibátlan, féregmentes gyümölcsünk van), mert úgy szebb lesz a gombócok alakja, melyeket meglisztezett tenyérrel gömbölyítünk a tésztanégyszögekből a rájuk helyezett szilvaszemek közé. Hogy a szépen megformált gombócokat forró, sós vízben kell kifőzni de nem agyonfőzni) és zsíron vagy vajon sárgára pirított, szitált kiflimorzsában megforgatni, és meleg tálra szedve az asztalra helyezni, bizonyára fölösleges dolog volna magyarázgatni. Azt azonban szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a jó érett szilvától és a pirított morzsától jó nedvdús tésztát vétek volna még zsírral le is önteni, mint azt néhol borzadva láttam. ízléstelen eltévelyedés volna ez, csömört okozna és tönkretenné fáradozásunk eredményét, a finom, kívánatos, ízes és könnyű szilvás gombócot.
